Ország

Magyarország

Tárgy

Költségvetési pénz hűtlen kezelése

Összefoglalás

A 2003 júniusában kirobbant bankbotrány (K&H, Inter-Európa Bank)(vö: BA 25. sz. hírlevél) egyik feltáratlan, ám legfontosabb eleme, hogyan és kinek az utasítására, illetve tudtával került 13 milliárd forintnyi (kb. 55 m USD) költségvetési pénz a K&H brókercéghez. Az alábbiakban az államigazgatási jogszabályokon és gyakorlaton alapuló elemzéssel azt bizonyítjuk, hogy a tranzakciót csakis a kormány tudtával lehetett végrehajtani.

Elemzés

A tranzakciónak három intézményi szereplője van: a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság mint az autópálya-építés stratégiai irányítója és finanszírozója, az Állami Autópálya-kezelő Részvénytársaság mint az autópálya-építés gyakorlati előkészítője és szervezője, és a magyar kormány. 2002 december 20-a és 31-e között a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság (a továbbiakban NA Rt.) 13 md Ft-ot utalt át az Állami Autópálya-kezelő Részvénytársaságnak ( a továbbiakban ÁAK Rt.). A pénzátutalásról - Csillag István gazdasági miniszternek és Bodnár Zoltánnak, az NA Rt. elnök-vezérigazgatójának és ugyanakkor az ÁAK elnökének megnyilatkozásai alapján - az alábbiakat tudhatjuk.

"Az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank október 15-én 9 md Ft-ot utalt át az NA Rt.-nek, tőkeemelés céljából. 4 milliárd forint ÁFA visszaigénylésből származott." Ha megvizsgáljuk az adózás rendjéről, illetve az általános forgalmi adóról szóló törvényt, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a novemberi beruházási számlák alapján visszaigényelt 4 md Ft ÁFA csak akkor juthatott el december 10. és 31. között az NA Rt. számlájára, ha azt az APEH nem a törvényben rögzített 45 napos határidővel, hanem – nyilván kormányzati akaratra - sokkal hamarabb átutalta.

Az ÁAK Rt. novemberben - amikor a számláján jelentős lekötetlen pénzeszköz még nem volt - szerződést kötött a K&H Brókerrel szabad pénzeszközeinek tőzsdei befektetésére. Az ÁAK Rt. elnöke, Bodnár Zoltán ekkor már valószínűleg tudta, hogy az NA Rt. elnök-vezérigazgatója, Bodnár Zoltán nagyobb összeget fog átutalni a cég számlájára, amellyel a szerződés alapján a tőzsdei tranzakciókat finanszírozni lehet.

Az NA Rt. részekre bontva (5, 5 és 3 md Ft) utalta át a pénzt az ÁAK Rt-nek.

Ennek oka nyilvánvaló: a szabályzatok szerint valószínűleg 5 milliárdos összeghatárokig nincs szükség felügyeleti szervi, illetve testületi döntésre, vagyis a tranzakció feltűnés nélkül lebonyolítható.

Az átutalással megszegték a költségvetési törvényt, mely - minden más költségvetési szervhez hasonlóan - az NA Rt. esetében is utólagos finanszírozásról rendelkezik, vagyis csak szerződések megkötését, a munka elvégzését követően lehet fizetni. Szabad pénzeszközök átutalását a költségvetési törvény nem engedélyezi.

A pénzt az ÁAK Rt. névlegesen kisajátításokra és autópálya-építésre kapta, ám nyilvánvaló volt, hogy 2002 decemberében a cég ezt a viszonylag nagy összeget nem tudja a fenti célokra elkölteni. A kérdés: miért nem várhatott ez az átutalás 2003 tavaszáig, az útépítési munkák kezdetéig. A válasz: mert a tranzakció kitervelőit sürgette az idő. Tudták, hogy az NA Rt. 2003 január 1-től bekerül az államháztartás körébe, vagyis viszonylag szabad pénzgazdálkodása megszűnik, míg az ÁAK Rt. ezen kívül marad. Az említett 13 md Ft-ot tehát még a 2002. év vége előtt az államháztartáson kívülre kellett juttatni.

Az összeg utolsó tételének jóváírása az ÁAK Rt. részére - a bankvilágban szokatlan módon - 2002. december 30-án és 31-én történt meg, nyilván a fenti okból.

A tranzakció végső sikeréhez már csak egy kormányrendelet módosítására volt szükség. Ez a módosítás meg is történt, vagyis a kormány decemberben feloldotta a tőzsdei nyereség-átutalások szigorú szabályozását (mely szerint a hozamot csak a befektető számlájára lehetett utalni), lehetővé téve a hozamok átutalását bármelyik számlára. Ezzel a jogszabály-módosítással elhárult az utolsó akadály is a költségvetésen kívülre juttatott 13 md Ft tőkének valamint tőzsdei hozamának szabad felhasználása elől.

Következtetés

A magyarországi (K&H, Inter-Európa Bank) bankbotrány egyik szála - a tudatos félrevezetési kísérletek, illetve a látszólag főbűnös, valójában koronatanú Kulcsár Attila külföldre segítése ellenére is - letisztulni látszik. A fenti rekonstrukció és elemzés, valamint a megkérdezett miniszterek válaszai alapján bebizonyosodott, hogy a tranzakcióról mind a gazdasági, mind a pénzügyminiszter - legalábbis - tudott, a miniszterelnök pedig - a kormányrendelet módosításával - megteremtette számára a "megfelelő jogszabályi keretet". Az eddigi kormányzati érveléssel ellentétben - mely szerint "a pénz hiánytalanul megvan, vagyis bűntény nem történt" - a helyzet megváltozott, amikor a rendőrség 4,2 md Ft-ot zárolt az ÁAK Rt. számláján. Ennyivel bizonyosan kevesebb lett a költségvetésbe visszaforgatható összeg. A jogszabály ezt a cselekményt hűtlen kezelésnek nevezi. A kiderítendő nyomozati feladat, hogy valójában ki is követte el.