Ország:
Litvánia

Tárgy:
Konzervatív kormány Litvániában

Bevezető:

A 2008. október 26-án Litvániában megtartott választások a jobbközép Haza Szövetsége – Litván Kereszténydemokraták (TS-LKD) győzelmét hozták. Az Andrius Kubilius által vezetett párt a lehetséges 141 képviselői helyből 45 mandátumot szerzett meg. A lefolytatott koalíciós tárgyalások eredményeként összeállított kormánylistát Valdas Adamkus elnök december 5-én hagyta jóvá, melynek alapján a parlament december 10-én szavazott bizalmat az új kabinetnek.

Elemzés:

A parlamenti választások konzervatív fordulatot hoztak, az eddig kormányzó baloldal helyett ezúttal a konzervatív-kereszténydemokrata erők kaptak felhatalmazást a kormányzásra, annak ellenére, hogy a szociáldemokraták 4 mandátummal még növelték is képviselőik számát a parlamentben. A szavazás eredményeként a mandátumok a következő arányban oszlottak el a 141 tagú, egykamarás Sejmas-ban, melynek 71 képviselőjét közvetlenül, 70-et pedig pártlista alapján lehetett megválasztani:

1. Haza Szövetsége – Litván Kereszténydemokraták: 45 mandátum
2. Szociáldemokrata Párt: 25 mandátum
3. Nemzeti Felemelkedés Pártja: 16 mandátum
4. Rend és Igazság Pártja: 15 mandátum
5. Liberális Mozgalom: 11 mandátum
6. Munkapárt vezette koalíció: 10 mandátum
7. Liberális és Centrumszövetség: 8 mandátum

A fenti mandátumokon kívül egyéni képviselői helyet szerzett még az Agrárpárt (3), a Litvániai Lengyelek Pártja (3) és az Új Egység (1), továbbá 4 független képviselő.

A választások előtt a litván politikai közélet egyik nagy kérdése az volt, hogy a nagy társadalmi támogatással rendelkező, két nagy párt (ti.: a Munkapárt, illetve a Rend és Igazság Pártja) meg tudja-e nyerni a választást, kihasználva a rendszerváltó pártokkal szembeni közhangulatot, vagy esetleg koalícióra kényszeríti-e a bal- és a jobboldalt ellenük. 2004 után a mostani választásoknál ismét az a veszély fenyegetett, hogy a társadalom, megelégelve az ún. rendszerváltó konzervatív és szociáldemokrata pártok fásultságát, a hatalmas korrupciót, inkább a populista jelszavakat hangoztatókat részesíti előnyben. Valami hasonló történt 2004-ben, amikor a szociáldemokraták koalícióra kényszerültek a szociális demagógiát hangoztató Munkapárttal. A populista politikát egyértelműen elutasító Nemzeti Felemelkedés néhány hónappal ezelőtti megjelenésével és jobbközép pozicionálásával a fenti kérdés mindinkább megoldódni látszott. A pártot sikeresen vezette a választási kampányban az eddig csak televíziós show műsorokat vezető Arunas Valinkas, mely végül a harmadik helyet szerezte meg.                             

A konzervatívok tehát hét év baloldali kormányzás után alakíthattak koalíciót. Az Andrius Kubilius – aki 1999 novembere és 2000 októbere között egyszer már betöltötte a miniszterelnöki funkciót - vezette koalíciónak 80 fős támogatottsága van a parlamentben, s a Haza Szövetsége–Litván Kereszténydemokraták mellett tagja a Nemzeti Felemelkedés Pártja, a Liberális Mozgalom és a Liberális és Centrum Unió. A vezető kormánypárttal az európai konzervatív pártok is számolnak. Kubilius mellett a másik ismert vezető személyiség az egykori elnök, Vytautas Landsbergis (jelenlegi EP-képviselő). Maga a kormányfő kiemelkedő vezetőnek számít, erős politikai egyéniség. Az 1956-os születésű politikus jó vezetői képességekkel és fizikus végzettségéből fakadóan strukturált problémamegközelítési látásmóddal rendelkezik. Külön affinitása van az energiapolitikai kérdések iránt, ezért valószínűleg sokat fog foglalkozni az energiabiztonság megteremtésével, ami a litván gazdaság egyik kulcskérdése. A Haza Szövetsége vezetését 2003-ban vette át Landsbergistől, majd a kereszténydemokratákkal történt egyesülést követően, 2008-tól a pártszövetség élére is ő került. 

A tárcák elosztásánál a mandátumok arányának megfelelően Kubilius akarata érvényesült, így a Haza Szövetsége–Kereszténydemokraták adják a kormány gerincét. Hét posztot betöltve a vezető kormánypárt irányítja a pénzügyet, a külügyet, a honvédelmet, a gazdasági tárcát, a szociális és munkaügyi minisztériumot, a mezőgazdaságot és az energetikai tárcát. A Nemzeti Felemelkedés Pártjának jutott a kulturális és a környezetvédelmi tárca, a Liberális és Centrum Uniónak a belügy és az egészségügy, míg a Liberális Mozgalomnak az igazságügy, az oktatás- és a tudományügy, valamint a kommunikáció és a közlekedés.

A kormányzás főbb kérdései között szükségszerűen kiemelt figyelmet fog kapni az energiabiztonság megteremtése. A 3,4 milliós Litvánia Oroszország-függősége aligha fog csökkenni, különösen amiatt, hogy az EU-val kötött megállapodás miatt 2009 végéig be kell zárnia a szovjet időkben készült, csernobili típusú ignalinai atomerőművét. Ez azért sem lesz könnyű, mert a Haza Szövetségét nehéz lenne oroszbarátsággal vádolni. Litván elemzők arra számítanak, hogy az eddig kormányzó szociáldemokratákkal szemben a Haza Szövetsége keményebb orosz politikát fog folytatni, amely ugyanakkor kiszámíthatóbb, kevesebb érzelmi elemet megjelenítő politika lesz. Ugyanakkor Oroszországgal továbbra is kénytelenek lesznek együttműködni, hiszen onnan áramlik a gázimport 100%-a Litvániába. Ennek ellenére Litvánia a legutolsó pillanatokig ellenezte az EU-Oroszország tárgyalások felújítását. A litvánok reménykedtek abban, hogy 2009-ig létrejön a Skandináviát és Lengyelországot összekötő elektromos híd, bár szakértők csúszásról beszélnek, s a várható átadás időpontja 2016-ra tolódott.

A külpolitikában minden bizonnyal továbbra is az ország EU- és NATO-tagságából fakadó kötelezettségek lesznek a meghatározóak. Litvánia továbbra is törekedni fog arra, hogy hatást gyakoroljon az EU keleti irányú politikájára, mindenekelőtt az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokra.

A külpolitika formálásába az elnöknek van a legnagyobb beleszólása, aki meghatározhatja a stratégiai vonalakat. Adamkus retorikájában sok esetben túlságosan is keményen foglal állást Oroszországgal szemben, s ez minden bizonnyal így marad a jövő év júniusáig, amikor a következő litván elnökválasztásra sor kerül.

A belpolitikai kérdések közül kétségkívül a legnagyobb kihívás az ellátó rendszerek és az oktatás komoly gazdasági következményekkel járó reformja, melyet elmulasztottak megtenni a konjunktúra éveiben. Litvánia a jelenlegi pénzügyi-gazdasági környezetben nem tudja elkerülni ezek átalakítását, bármennyire is népszerűtlen intézkedésekről legyen szó.

Következtetés:

A 2008-as választásokon a litván társadalom egyértelmű jelét adta, hogy elutasítja a korrumpálódott, a társadalom gondjai iránt közömbössé vált politikai formációkat. A lakosság többsége a konzervatív erőknek szavazott bizalmat, de a felálló koalíciónak a pénzügyi világválság kártékony hatásai közepette egyáltalán nem lesz könnyű dolga. Már csak azért sem, mert az előző, szociáldemokrata vezetésű kormány meglehetősen felelőtlen gazdaságpolitikát folytatott, főleg ami a bér- és árpolitikát illeti. A 2008 elején a közszférának juttatott 17 %-os bérnövekedés árfelhajtó hatást eredményezett, és emiatt ugyanilyen mértékű infláció alakult ki a vásárlói kosarat meghatározó élelmiszer- és energiaárak terén. Mindezen a nehéz gazdasági örökségen csak súlyosbított a kibontakozó pénzügyi válság. Litvániának ma egy szigorú monetáris politikát folytató, de a társadalmi igazságosságot szem előtt tartó, a lakosság bizalmát visszaszerezni képes kormányzásra van szüksége a nehéz gazdasági helyzetből való kiláboláshoz.