Ország:

Magyarország, Európai Unió

Tárgy:

Az orosz-ukrán gázvita hatása

Bevezető:

A 2009-es év minden eddiginél komolyabb gázellátási válságot hozott.
2009. január 6-tól Magyarországra mintegy két hétig nem érkezett meg a
napi átlag 37 millió köbméter földgáz. Erre még a 2006-os válság
alkalmával sem volt példa, hiszen akkor a legrosszabb adat is 57%-os
kiesést mutatott. A kialakult helyzet remélhetőleg az Európai Uniót,
valamint a magyar kormányt is valós tettekre sarkalja mind rövid, mind
hosszú távon, hiszen minden eddiginél jobban rávilágít az újonnan
csatlakozott országok egyoldalú importfüggőségére, a hálózataik közötti
összeköttetés részleges, bizonyos országok közötti teljes hiányára,
valamint a megfelelő kríziskezelő mechanizmusok elégtelen voltára
illetve hiányára.

Elemzés:

Ha fontossági sorrendet szeretnénk felállítani a tanulságok
tekintetében, akkor az első az lehet - amint 2006-ban is volt -, hogy
Magyarország és a térség számára komoly biztonságpolitikai kockázatot
jelent a kizárólagos oroszországi függőség. Míg az EU tagállamaiban az
átlagos gázfelhasználás aránya az energiafogyasztásban csak 24%, ez az
arány Magyarországon ennek majd a duplája, 42%. Az orosz import aránya
az EU 27-ben 42%, Magyarországon pedig 80%, miközben az Ausztriából
érkező gáz is többnyire orosz eredetű. A térségben még így sem
Magyarország áll a legrosszabbul, de a gázfelhasználás
energiafelhasználáson belüli magas szintje miatt sokkal érzékenyebben
érinthet bennünket az import hiánya.

Ezen a helyzeten a forrás és útvonal diverzifikációját szem előtt tartó
beruházások segíthetnek. A Nabucco gázvezeték megépítése mellett most -
az orosz-grúz válság után - egy újabb érvet tudunk felsorakoztatni a
kétségekkel szemben.  A Nabucco megépítése - a szimbolikus eredményen
túl - bizonyos mértékben csökkentheti az egyoldalú függőséget
(természetesen nem oldaná meg a helyzetet), megteremtené az
összeköttetést a növekvő európai kereslet és a Kaszpi-térség készletei
között.

Külön figyelmet érdemel azonban egy másik probléma, nevezetesen az
európai gázszállító rendszerek összekötésének szükségessége, illetve az
egységes uniós energiapolitika megteremtése. Félrevezetőek azok az
eszmefuttatások, amelyek kizárólag a Nabucco megépítésében látják a
megoldást. Az EU elsődleges energiaellátásában ugyanis az orosz gáz
mindössze 6,5 %-ot tesz ki (!). Az EU oroszországi gázimportja az
1980-as 80%-os szintről 42 %-ra csökkent és - a téves vélekedésekkel
ellentétben - emelkedése nem várható. Az Európai Unió gázellátásában a
legnagyobb probléma nem a források diverzifikálásának hiánya, hanem a
tagállamok helyzetének megosztottsága. Az európai gázpiac ugyanis
diszfunkcionálisan szegmentált. A régi tagállamok (Németország,
Olaszország és Franciaország) jóval több orosz gázt importálnak (évente
kb. 65 milliárd köbmétert), mint az új tagállamok együttvéve (kb. 40
milliárd köbmétert). Ezzel ellentétes képet mutat viszont az országok
függősége az oroszországi gáztól: az "új" 12 tagállam együttes mutatója
60 % (közöttük nem egynek 100 %), az EU 27 függősége 25 %, a régi 15
tagállamé 20%. Az elsődleges feladat tehát nyilvánvalóan az egységes
energiapiac és gázvezeték-rendszer megteremtése, mely a közép-és
kelet-európai tagállamok függőségi helyzetét, vagyis "sérülékenységét"
jelentős mértékben csökkentené. Azt EU egységes energiapolitikájára
lenne szükség ahhoz is, hogy megszűnjék a Gazprom - bilaterális
szerződéseken alapuló - zsaroló potenciálja.  (Forrás: P. Noel:  Beyond
dependence: how to deal with Russian gas, European Concil on Foreign
Relations).

A gázforrások és útvonalak diverzifikációját biztosíthatná a
horvátországi LNG terminál is, amely a horvát - magyar rendszerek
jövőbeni összekötése után a hasonló helyzetben stabilabb ellátást
biztosíthatna a világ más térségeiből.

A második legfontosabb következtetés gyanánt az Európai Unió cselekvési
képességét, cselekvési lehetőségeit kell megvizsgálni. Ilyen esetekben
az Európai Uniónak azonnal fel kell lépnie. Ahogy 2006-ban, úgy az EU
most is halogatta a megfelelő intézkedések megtételét. Ennek legfőbb
oka az volt, hogy e lépéseknek nincs jogalapja. Az Unió sokáig - a
bilaterális egyezményekre hivatkozva - nem akart beavatkozni a kérdések
megvitatásába. Igaz, egyik tagállam sem fordult az EU-hoz, segítséget
kérve, és a 2007 őszi EU-orosz csúcson felállított Korai Figyelmeztető
Rendszer sem jelezett problémát, holott ennek az ellátás biztonságát
fenyegető veszélyekre kellene felhívnia az érintettek figyelmét (ezért
kell ennek működését az EU - Orosz viszonylaton túl kiterjeszteni a
tranzit országokra is). Brüsszel csak a csapok elzárása után szánta el
magát a cselekvésre, nyilván azt gondolva, hogy 2006-hoz hasonlóan
magától megoldódik a helyzet.

Itt kapcsolhatjuk be a magyar kormány rövid távú intézkedésit a
következtetések körébe. Az Unió cselekvésének késedelmes volta részben
annak is köszönhető, hogy a leginkább érdekelt felek, köztük a magyar
kormány sem lépett fel elég erélyesen. El kell ismerni, hogy
Magyarországot az utóbbi évek alatt kibővített tározói kapacitásoknak
köszönhetően a válság nem érte teljesen felkészületlenül. Az érintett
vállalatok felelősségteljesen jártak el és lehetőségeikhez mérten jól
kezelték a helyzetet, amint a rendszer is jól vizsgázott. Azonban a sok
esetben nem teljesen igaz kormányzati kommunikációnak illetve a
cselekvés hiányának köszönhetően a csodavárás - jelesül az orosz és
ukrán fél közötti megállapodás megkötése - volt az egyetlen stratégia
azon túl, hogy feléljük a tartalékokat. Nemzetbiztonsági érdek, hogy a
kormányzati kommunikáció hiteles maradjon az ilyen esetekben.

Oroszország számára - bár megmutatta, hogy a gázfegyverrel fél Európát
sakkban tudja tartani, valamint a bilaterális egyezmények rendszerén
keresztül még mindig megoszthatja a tagállamokat - a krízis
következményei nagyon súlyosak lehetnek. Tovább romlott az orosz
exportba vetett bizalom mértéke, ami minden valószínűség szerint
alternatív megoldási javaslatokra sarkallja a másik oldalon lévőket. Az
anyagi veszteségek - a pénzügyi válsággal és az olaj árának tartósan
alacsony szintjével (hónapok óta nem éri el az orosz költségvetésben
tervezett mértéket!) - az orosz gazdaságra súlyos csapást mértek és
mérnek a jövőben is. A fél éve még több gázvezeték építését kilátásba
helyező ország (csak Európába három új vezetéket terveznek: az Északi
és Déli Áramlatot valamint a Kék Áramlat bővítését) presztízsvesztesége
olyan mértékű lett, hogy egyre több elemző kérdőjelezi meg már az orosz
gázexporthoz szükséges nyersanyag-mennyiség meglétét is. A szükséges
infrastrukturális, technikai fejlesztések, a szakemberképzés hiánya
további aggodalomra ad okot. Az orosz gazdaságnak strukturális
átalakuláson kell átmennie ahhoz, hogy ne legyen e világpiaci
hatásoknak ilyen mértékben kitéve. A fejlődés iránya régóta adott:
transzparens működés a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban,
szerződésekben, az Energia Charta ratifikálása, WTO tagság.

Ukrajna nemzetközi helyzete is sokat romlott a válság kapcsán. Bár az
EU még nem fordult el az országtól, de az ország integrációs
törekvéseinek lehetőségei mindenképpen romlottak az események hatására,
mert az Ukrajnába vetett bizalom is csorbult. A nehéz gazdasági helyzet
és a nemzeti valuta mélyrepülése belpolitikai krízishez vezethet, ami
könnyen jelenthet visszarendeződést a narancsos forradalomhoz képest.
Ez pedig semmi esetre sem lehet érdeke az Európai Uniónak!

Következtetés:

Európában elkezdődött a közös gondolkodás a lehetséges megoldásról s ez
lendületet kaphat a mostani helyzet okán. Az Európai Bizottság 2008
novemberében kiadott stratégiai energetikai felülvizsgálata előremutató
javaslatokat fogalmazott meg, kiemelve a déli gázfolyosó kiépítését
(külön kiemelve a már említett Nabucco vezetéket), az európai
gázhálózatok összekötését (köztük a NETS kezdeményezést, amely fontos
magyar érdek) is. A klímacsomag decemberi elfogadásával új lendületet
kaphat a megújuló energiaforrások térnyerése. Ez szintén mérsékelheti
Európa kiszolgáltatottságát. Magyarországnak elemi érdeke, hogy ezek a
projektek minél nagyobb támogatást nyerhessenek és sarokpontjai
legyenek a végre működő és válaszokat adó közös energiapolitikának.

Magyarországnak elemi érdeke, hogy alternatív megoldásokat találjon.
Ilyen forrás lehet maga az energiahatékonyság. A jelenlegi magyar
kormány e területen sem volt képes a koncepcionális gondolkodásra. A
stratégiai gáztározók építésén túl lényegesen nagyobb támogatást kell
biztosítani energetikai beruházásokra mind EU, mind hazai forrásokból -
világos célokkal rendelkező stratégia és támogatási rendszer mentén. Új
alapokra helyezett, egyértelmű prioritásokkal rendelkező stratégiát és
arra épülő energiapolitikát kell felállítani, amelynek legfőbb vonása a
sokszínű, sok elemű energiagazdálkodás lehet.