Ország

Magyarország

Tárgy

A radikális jobboldal

Bevezetés

Az utóbbi hetekben a magyar közélet egyik legvitatottabb témája az, hogy a radikális jobboldali nézetek valló "Jobbik Magyarországért Mozgalom" a június 7-ei választásokon átlépi-e azt a küszöböt, amellyel bejut az Európai Parlamentbe. A radikális párt a legújabb közvélemény-kutatások alapján erősödik.

Elemzés

Bár Magyarországon, illetve Magyarországgal kapcsolatban eléggé gyakran cikkeztek szélsőjobboldali megmozdulásokról, az ország azon ritka európai államok egyike, melynek parlamentjében 2002 óta nincs szélsőjobboldali párt, vagyis politikailag ezek a jelenségek marginálisnak voltak minősíthetőek. Nem kizárt azonban, hogy a június 7-ei Európai Parlamenti választásokon ez a tendencia megtörik, és a szélsőséges nézeteket is valló Jobbik párt képviselőt küld Brüsszelbe.

Le kell szögezni: Európában általános trend, hogy az alacsony részvétel és kevés tét mellett tiltakozó (proteszt) szavazásként is működő európai parlamenti választásokon szélsőjobboldali pártok a szokásosnál jobban szerepelnek. Vagyis nem magyar sajátosságról, hanem egy általánosan megfigyelhető jelenségről van szó.

A magyarországi jobboldali radikalizmusnak az utóbbi időben több körülmény is segített. A közhangulat radikalizálódását leginkább az erősíti, hogy az országot a nemzetközi pénzügyi válság az európai átlagnál jobban sújtja, a Gyurcsány Ferenc vezette szocialista kormány rendkívül rossz teljesítményének következményeképpen. A rossz közhangulatot erősíti, hogy Gyurcsány bukását követően az MSZP és a liberális SZDSZ megakadályozta - a lakosság többsége által óhajtott - előrehozott parlamenti választások kiírását. Ehelyett új kormányt hozott létre Gyurcsány gazdasági miniszterének, Bajnai Gordonnak a vezetésével, aki a szociális összeomlás rémét felidéző megszorításokat jelentett be. A radikalizmus terjedését segítik elő azok a növekvő feszültségek is, melyek a cigány-magyar együttélésben tapasztalhatóak (lásd a 216. elemzést a www.budapestanalyses.hu-n).

A „Jobbik Magyarországért Mozgalom" a köztudatba leginkább a jelképeiben az 1945 előtti történelmi időszakok szélsőséges mozgalmaira emlékeztető Magyar Gárda létrehozásával tört be. Ez a szervezet több felvonulást is szervezett a „cigánybűnözés ellen", ami felhívta a figyelmet egy korábban tabuként kezelt, ám létező társadalmi feszültségre. A nyíltan felvállalt cigányellenességen túl a mozgalom nem kerülte el az antiszemitizmus burkolt vállalását sem, különösen Izrael gázai offenzívája idején, vagy egyes megnyilatkozásaiban (a Magyar Gárda Bács-Kiskun megyei főkapitánya egy lakossági fórumon nyíltan holokausztot tagadó nézeteket vallott). A helyzetet bonyolítja, hogy a „hivatalos" Magyar Gárda egyik szakadár szervezete szintén „holokausztot tagadó" megmozdulást szervezett a német nagykövetség elé. A Jobbik vezetőségét nehéz helyzetbe hozhatja, ha kijelenti, hogy ezt a megmozdulást nem az általa irányított szervezet tartotta. Ekkor ugyanis saját potenciális szavazóbázisával megy szembe. Ha viszont ezt nem teszi meg, akkor a tágabb közvélemény részéről egyre inkább ráragad a „fasiszta" jelző.

A Jobbik esetleges megerősödését politikailag próbálja kihasználni a rendkívül népszerűtlen kormány mindkét pártja, az MSZP és az SZDSZ. A magyar kormányzó pártok népszerűsége - a közvélemény-kutatások adatai alapján - a mélyponton van. Ebben a helyzetben próbálják – immár sokadszor - hívószóként használni a "fasiszta veszélyt", amivel csalódott volt szavazóbázisukat igyekeznek ismét megszólítani. Ez a politikai stratégia nem új, a magyar baloldal kommunikációjának állandó eleme (lásd a 138. és 165. elemzést a www.budapestanalyses.hu–n), és vélhetően leginkább a liberális SZDSZ kampányában lesz érezhető, hiszen a párt számára más kampánytéma - az elmúlt időszak belpolitikai eseményei miatt - nemigen lesz. A baloldal és a radikális jobboldal viszonyában ugyanakkor vannak meglepő jelenségek is. Gyurcsány Ferenc leköszönő miniszterelnök - általános meglepetést keltve - egyik utolsó intézkedésével 25 millió forintot (közel 100.000 dollárt) juttatott egy Csurka István, a másik magyar szélsőjobboldali párt, a Magyar Igazság és Élet Pártjának vezetője által fémjelzett alapítványnak. Szintén érdekes momentum, hogy a Jobbik vezetői rendszeresen Moszkvában konzultálnak. Ezt egyes elemzők azért tartják figyelemre méltónak, mert a párt komoly anyagi forrásokkal rendelkezik, és szavazatokat vonhat el az elmúlt időszakban Moszkva gazdasági expanziójával szemben határozottan fellépő jobboldali ellenzéktől, a Fidesztől.

A szocialista-szabaddemokrata kormányzat a fenti lépések mellett - korábban az alkotmánybírósági szűrőn megbukott és egyes liberális jogvédő szervezetek által is bírált - alkotmánymódosítást javasol, valamint a büntető jogszabályok módosítását. A módosítások az ún. gyűlöletből elkövetett (bűn)cselekményeket (hate crime) szigorítaná, ám valójában korlátozná a szólásszabadságot - a gyalázkodás fogalmának tág definiálásával. Ez a szándék pótcselekvés, amely alkalmas a politikai hisztéria fenntartására, a figyelem elterelésére az igazi problémákról. A szólásszabadságnak ugyanis az Alkotmánybíróság által is többször meghatározott pontos korlátai vannak. Az "emberi méltóság megsértése" esetén a jogsértés felszámolásának akadálya jelenleg a jogalkalmazás hiánya, és végső soron az igazságszolgáltatásban megingott bizalom. A demoralizált, anyagilag is megroppant, bűnüldözésre képtelen rendőrség, valamint az államhatalom egyéb bűnüldöző szerveinek alkalmatlansága tovább súlyosbítja a politikai hisztériától („fasizmus terjedése") hangos belpolitikai helyzetet. A magyar kormánypártok a nemzetközi színtéren most készítik elő a helyzetet a Fidesz esetleges győzelmére, hogy akkor majd bizonyítottnak mutathassák be korábbi jelzéseiket a "fasizmus térnyeréséről". A magyar kormány azonban saját érdekérvényesítő képességét is korlátozza e belpolitikai álprobléma exportjával, mert a szomszédos államok egyes politikai körei ezt a rivális Magyarország lejáratására használják - elsősorban amerikai és brüsszeli kapcsolataikban.

Eddig Magyarországon a radikális jobboldal megerősödését határozottan korlátozta Orbán Viktor, a Fidesz volt miniszterelnöke, akinek népszerűsége a mérsékelt jobboldaltól a radikálisabb nézeteket vallókig terjedt. Nem véletlen tehát, hogy a jelenlegi kampányban a Jobbik leginkább a Fidesszel szemben próbálja magát meghatározni. A Jobbik fórumain hol azt hangoztatja, hogy a Fidesz nem tudta megbuktatni a rendkívül népszerűtlen kormányt, mert „puha" (a Fidesz ugyanis deklarálta, hogy csakis törvényes és alkotmányos eszközöket hajlandó alkalmazni), hol pedig antiszemita jelszavakat vet be a Fidesszel szemben is. (A Fideszt nyíltan a Likud testvérpártjának titulálva utal a magyar és az izraeli jobboldal meglévő pártkapcsolatára, melynek intenzitását a szélsőjobboldali média erősen eltúlozza.) Reakcióként megfigyelhető, hogy a Fideszhez közeli sajtóban megszűntek a Jobbikról szóló híradások, illetve a Fidesz retorikájában ismét megjelent az az elem, mely azt hangsúlyozza, hogy a Jobbikra történő szavazás valójában az MSZP támogatása, hiszen a népszerűtlen kormányt egyedül a Fidesz válthatja le.

Következtetések

Alacsony részvétel esetében nem kizárt, hogy a radikális jobboldal Magyarországon politikai sikert ér el a június 7-ei EP választásokon. A Jobbik szavazóbázisa két rétegből áll. A párt egyrészt azokat szólítja meg a jobboldalon, akik véleménye szerint a jobbközép Fidesz túl mérsékelt a népszerűtlen kormány "elkergetéséhez", másrészt – a közhiedelemmel szemben - egyre inkább képes megszólítani szociális alapon frusztrált volt szocialista szavazókat is. Erre utalnak a közvélemény-kutatások adatai, melyek szerint a Jobbik úgy erősödik, hogy a Fidesz népszerűsége is nő. Vagyis a Jobbik nemcsak potenciális jobboldali szavazókat vonz. A magyar radikalizmus esetleges térnyerése a voksoláson egy általános európai trend része lesz. Esetleges nemzeti parlamenti szerepet előrevetíteni a Jobbik számára egy nagyobb téttel bíró és várhatóan magasabb részvétel mellett zajló hazai parlamenti választáson még túl korai lenne.