Ország:

Magyarország

Tárgy:

Politikai támadás a bankfelügyelet ellen

Összefoglalás:

Rendkívül éles, belpolitikai jellegű küzdelem alakult ki a magyar kormány és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete között. A kormánytól független felügyelő szerv több magyarországi banknál talált pénzmosásra, sikkasztásra, jogszerűtlen tőzsdei műveletekre, nagy összegű állami pénzek szabálytalan kezelésére utaló jeleket. A kétes ügyletek bizonyos szálainál a magyar ellenzék és a magyar média megemlítette a kormányzó szocialista párt több meghatározó politikusát: László Csaba pénzügyminisztert, Draskovics Tibor miniszterelnöki kabinetfőnököt és magát Medgyessy Péter miniszterelnököt is. A Felügyelet megtette a feljelentéseket a rendőrségen. Mindeközben a kormány a magyarországi sajtóban lejárató kampányt indított Szász Károly, a Pénzügyi Szetvezetek Állami Felügyeletének elnöke ellen, azzal a céllal, hogy előkészítse leváltását.

Tényleírás:

2003. június 16-án ismeretlen tettesek a nyílt utcán súlyosan bántalmazták Szász Károlyt, a magyarországi bank- és értékpapír-felügyelet, hivatalos nevén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét. Az elnök - még a kórházi ágyon adott interjújában - közölte, hogy a személyét ért fizikai támadás célja megfélemlítése volt, vagyis egy szabálytalan tőzsdei tranzakcióról készült határozat nyilvánosságra hozatalának megakadályozása.

A határozat, amely másnap, június 17-én nyilvánosságra került, kimondta, hogy egy magyarországi vegyipari nagyvállalat - a Pannonplast - részvényeit a K&H Equities brókercég közvetítésével a jogszabályoknak nem megfelelő módon, ráadásul az Állami Autópálya Kezelő Rt. 13 md Ft (kb. 55 millió USD) összegű közreműködésével szerezte meg két magáncég. A határozat felfüggesztette tulajdonrészüket és pénzbírságot szabott ki a két cégnek.

Ez volt a kezdete annak a folyamatnak, amelynek során a magyar közvélemény előtt fokozatosan feltárultak egy rendkívül bonyolult gazdasági és pénzügyi érdekrendszer működésének részletei. Ebben az érdekrendszerben találhatóak Magyarországon, az Egyesült Államokban valamint a világ más országaiban bejegyzett - ún. off-shore - cégek, magyarországi bankok, valamint egy tőzsdeügynökség. E cégek és pénzintézmények közös jegye, hogy mindegyik tulajdonosa, résztulajdonosa, igazgatója, elnöke, vagy volt magas rangú tisztségviselője (elnöke, igazgatója) a néhai pártállami nomenklatúrából származik és a jelenlegi szocialista párt valamint a kormány érdekköréhez tartozik.

Az elmúlt két hónap során a jogszerűtlen tőzsdeügylet részletei elvezettek a K&H Bankban évek óta folyó, pénzmosásra utaló folyamatok feltárásáig, valamint e bank és az Inter-Európa Bank kapcsolatáig. (Az utóbbiból két, Magyarországon vállalkozásokat működtető szíriai állampolgár két év alatt kb. 6 milliárd Ft - kb. 25 m USD - készpénzt vett fel.) A K&H Bank két vezetője a kormányváltás előtt a jelenlegi miniszterelnök kabinetfőnöke, Draskovics Tibor, valamint a jelenlegi pénzügyminiszter, László Csaba volt. Az Inter-Európa Bankot a kormányváltásig, vagyis 2002. április 29-ig Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök vezette.

Az érintett intézmények vezetése és a kormány először minden újabb tényt cáfolt, majd bejelentette, hogy megtette a megfelelő intézkedéseket, és leváltották az Állami Autópályakezelő Rt. Vezérigazgatóját. Nem sokkal később lemondott a K&H Bank és brókercége teljes vezetése, beleértve a magyar vezérigazgatót és a belga többségi tulajdonos képviselőit is, valamint az Inter-Európa Bank vezérigazgatója.

Az érintett érdekkör előszőr egy Kulcsár Attila nevű tőzsdeügynöknek szánta a magányos elkövető szerepét. Azonban az időközben Bécsben letartóztatott Kulcsár Attiláról az ellenzékhez közel álló Magyar Nemzet című napilap kiderítette, hogy állandó belépővel rendelkezett a Miniszterelnöki Hivatalba, valamint hogy a pénzügyminiszter kabinetfőnökének élettársa segítette hamis szakmai bizonyítvány kiállításában.

A kormány számára további kínos mozzanata volt az eseménysorozatnak, amikor a nem szakmai nyilvánosság számára is köztudottá vált, hogy a kormány 2002. január 1-jei hatállyal úgy módosította a tőzsdei tranzakciókra vonatkozó jogszabályokat, hogy - az értékpapír nyereségadójának eltörlése mellett - feloldotta az előző kormány által rendkívül szigorú, a tőzsdei pénzátutalást teljes mértékben ellenőrzés alatt tartó rendeletét, megnyitva ezzel az utat a zavaros tranzakciók létrehozásának lehetősége előtt. Mivel a Pannonplast-ügy 2003. január 30.- február 5. között zajlott, a közvélemény és az elemzők számára is adódott a következtetés: a rendeletmódosítás ehhez és hasonló ügyletekhez készítette elő a terepet.

A kormány és a szocialista politikai körök augusztus elején taktikát váltottak. A miniszterelnök egy televíziós interjúban először mondta ki, hogy Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét le kell váltani. Azóta a kormányzati kommunikáció azt próbálja bizonyítani, hogy a visszaélésekért nem az adott intézmények mindenkori vezetői voltak a felelősek, hanem Szász Károly és a bankfelügyelet, amely nem járt el eléggé szakszerűen vizsgálatai és ellenőrzései során. A kommunikációs taktikára jellemző, hogy Medgyessy Péter nyilvánosságra hozta Szász Károly magas fizetését. Ezt követően a magyarországi ellenzék a korábbiaknál jóval hangsúlyosabban vetette fel Medgyessy Péter korábbi bankelnöki szerepe és a vizsgálat vezetője elleni támadások közötti összefüggést.

Elemzés:

A magyarországi belpolitika egyik legnagyobb politikai és kommunikációs csatája zajlik a rendszerváltás, vagyis 1990 óta. A gazdasági és bankárelitté konvertálódott néhai kommunista nomenklatúra most ütközött bele először úgy a jogállam szabta korlátokba, hogy a nyilvánosságra kerülő tényeket és összefüggéseket nem bírta ellenőrzése alatt tartani.

A kelet- és közép-európai társadalmak számára - így a magyar társadalom számára is - nyilvánvaló volt, hogy a kommunista pártfunkcionáriusok fiatalabb és középnemzedéke közvetlenül a rendszerváltás előtt és alatt - a törvények által kezdetben még nem, majd kezdetlegesen szabályozott ún. privatizációs folyamatban, vagyis az állami-társadalmi vagyon magánosítása során - hatalmas vagyonokra és igen magas jövedelmekkel járó pozíciókra tettek szert. E zárt érdekcsoport Magyarországon is a bank- és üzleti titok jogszabályi védelme mögé húzódva, társadalmi ellenőrzés nélkül végezte gazdasági és pénzügyi tranzakcióit.

A 2002-es kormányváltás után a szocialista gazdasági és pénzügyi érdekcsoportok fokozott érdeklődést tanúsítottak a költségvetési források megszerzése iránt, egyes esetekben nem riadva vissza a jogszerűtlen lépésektől sem. Ám folyamatosan beleütköznek az előző években kiépült vagy megerősödött jogállami korlátokba, amiket azonban hatalmi eszközökkel próbálnak semlegesíteni. Ilyen törekvés volt a Nemzeti Bank elnökének, majd a Legfőbb Ügyésznek a leváltására tett politikai kísérlet is.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete független jogintézmény, amely az Országgyűlésnek tartozik beszámolni. Elnökét az Országgyűlés választja. Olyan 'akadály' tehát, amelyet egyszerű kormányzati döntéssel nem lehet eltávolítani. A közelmúltban a köztársasági elnök is találkozott a Felügyelet elnökével, így a menesztésére tett kísérletek egyre nagyobb alkotmányos akadályokba ütköznek.

Következtetés:

A K&H ügy 2003 nyarának legfontosabb belpolitikai eseménye lett, melyet a kormány és a szocialista párt nem tudott kezelni. A közelmúltban mért közvélemény-kutatási adatok szerint az ellenzéki Fidesz átvette a vezetést, ami a rossz gazdasági helyzet mellett ennek az ügynek is köszönhető. Ám a botránynak - amely még korántsem zárult le - messzebbre ható következményei is vannak. A tét az, hogy megmarad-e független intézményként a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete, amely képes féken tartani a pénzügyi érdekcsoportokat, vagy a kormány és a szocialista párt - az elnök leváltása után - saját érdekeinek kiszolgálójává teszi, gyengítve ezzel a jogállamiság intézményes garanciáit. Az MSZP nehéz helyzetben van.

A vele többnyire szimpatizáló magyar média is egyre kevésbé tudja leplezni, hogy itt a szocialista elit botrányáról van szó. Amennyiben Szász Károly folytatja a vizsgálatokat, újabb kényes részletek válhatnak ismertté. Ha azonban az MSZP valóban megkísérli a Felügyelet vezetőjének leváltását, akkor - a szocialista politikusok gazdasági érdekeltségei miatt - az ellenzék igen előnyös kommunikációs helyzetbe kerül, és a demokrácia, illetve a jogállamiság igazi védelmezőjeként léphet fel.